Textilhulladékkal erősebb a cement – Új európai megoldás született az újrahasznosításra

Forradalmi eredményt hoz a textilhulladékból készült energiahordozó és cementalapanyag. Nagyban csökkentheti az építőipari szennyezést.

A Kaunasi Műszaki Egyetem (KTU) kutatói olyan eljárásokat vizsgálnak, amelyekkel a textilhulladékból energiát vagy nagy teljesítményű cementanyagokat készítenek. A textilipar és az építőipar nagy mennyiségű erőforrást használ, ezért a tudósok környezetterhelést csökkentő megoldásokat keresnek.

Az Európai Unió évente sokmilliárd tonna hulladékot termel, a szervezet éppen ezért rendszeresen frissíti a hulladékgazdálkodási szabályozását, hogy előre mozdítsa a körforgásos gazdasági modellt.

A lineáris rendszer a nyersanyag kitermelésére, felhasználására és eldobására épül, míg a körforgásos gazdaság a javításra, újrahasznosításra és fenntartható fogyasztásra helyezi a hangsúlyt. A litván egyetem tanulmánya ezzel kapcsolatban külön figyelmet szentel a textiliparnak és az építőiparnak.

A kidobott ruha cement és energiahordozó alapanyaga is lehet

A textilhulladék kezelése nem csak az EU-ban, hanem világszinten is kihívást jelent. A legtöbb textilterméket elégetik vagy lerakóba viszik, és csak kis részük kerül újrahasznosításra vagy újrafelhasználásra.

Európában pedig kifejezetten kevés használt textília jut el a külön gyűjtésig, és az újrahasznosított ruháknak csak kis százalékából készül új termék, miközben a szál-szál alapú újrahasznosítás még fejlesztés alatt áll.

A mai eljárások főként alacsony értékű termékekké, például tisztítókendővé vagy szigetelőanyaggal tömött elemmé alakítják a textilhulladékot. A szintetikus ruhák újrahasznosítása nehéz, mert az adalékanyagok megnehezítik a feldolgozást. A mosás és a kezelés pedig mikroműanyagokat szabadít fel.

A ruhák többsége szálkeverékből készül, ezért a lerakás és az égetés marad az egyetlen hulladékkezelési mód. A kutatók viszont olyan területeket keresnek, ahol a textilhulladék nagyobb értéket képvisel: például a cement- és betoniparban.

„A cementipar, különösen a forgókemencékben zajló klinkerégetés, jelentősen hozzájárul a környezetszennyezéshez. Ezért keresünk lehetőségeket, amelyekkel csökkenhet a cement mennyisége a cementalapú keverékekben” – nyilatkozta a KTU szilikát kutatásokkal foglalkozó részlegének feje.

Raimonda Kubiliūtė szerint a cement egy részer alternatív kötőanyagokkal vagy töltőanyagokkal kiváltható. Olyan stratégiára van tehát szükség, amely anélkül csökkenti a portlandcement arányát, hogy romlana az anyag teljesítménye. A lényeg, hogy a versenyképes nyomószilárdság megmaradjon.

A KTU kutatói megállapították, hogy a kidobott ruhákból származó újrahasznosított poliészterszál 1,5 százalékos adagolása 15–20 százalékkal növeli a beton szilárdságát, és javítja a fagy-olvadási ellenállását.

A textilhamu szerepe és hatása

A kutatók 300 Celsius-fokon, oxigénmentes közegben hőkezelik a textilhulladékot. A folyamat magas fűtőértékű, széntartalmú granulátumot eredményez. A KTU szerint ez alternatív üzemanyagként csökkentheti a fosszilis energiahordozók felhasználását.

Az égetés során hamu keletkezik, amelynek összetétele az üzemanyagtól függ, és ez befolyásolja a cementkötésű anyagok szilárdságát, illetve tartósságát. A vizsgálatok kimutatták: a textilhamu a hagyományos cement akár 7,5 százalékát kiváltja, és a cementminták nyomószilárdsága ezzel 16 százalékkal nő.

„Ez a technológiai megoldás nemcsak csökkenti a cementgyártás szén-dioxid-kibocsátását, hanem innovatív és környezetbarát megközelítést ad a textilhulladék kezelésére” – jelentette ki Kubiliūtė.

A címlapkép illusztráció. Forrás: Freepik