Jó ötlet a vertikális farm, de van vele egy nagyon nagy baj
Kiderült, hogy a többek között helytakarékosság miatt fenntarthatónak gondolt vertikális növénytermesztés szennyezőbb, mint a hagyományos gazdálkodás.
A Surrey Egyetem legújabb kutatása szerint egy vertikális farm több szén-dioxidot bocsát ki, mint a hagyományos, szántóföldön végzett hasonló tevékenység. A vizsgálat a salátatermelés környezeti hatásait elemezte, és messzemenő következtetésekre jutott.
A brit tudósok tanulmánya kimutatta, hogy a jelenlegi vertikális farmtechnológiák – egységnyi alapterületen – szinte kétszer annyi szén-dioxidot termelnek, mint a tradicionális mezőgazdaság.
A vizsgálatba bevont két hagyományos farm egyike Nagy-Britanniában, míg a másik Spanyolországban termel salátát. Utóbbi gazdaságot azért vonták be a kutatásba, mert az Egyesült Királyság a téli hónapokban főként Spanyolországból importálja a salátát.
Győztes koncepciónak tűnik, emissziós szempontból mégis vesztésre áll a vertikális farm
A két mezőgazdasági vállalkozás földjein zajló salátatermesztés karbonkibocsátását összehasonlították egy brit vertikális farm emissziójával. Az elemzéshez az életciklus-értékelés módszerét választották, és az eredményeken talán még maguk is meglepődtek.
A vertikális farm kibocsátása szignifikánsan magasabb volt: még megújuló energiaforrásból származó árammal is 0,93 kilogramm üvegházhatású gázt termelt minden egyes megtermelt kilogramm után. A szántóföldeken termesztett saláta emissziója ezzel szemben átlagosan 0,57 kilogrammra jött ki.
A tudósok szerint a jelentős különbség a nagy energiaigényből adódik, de a vertikális farm talán még ezzel együtt is ígéretes koncepció, hiszen a terméshozama négyzetméterenként 97 kilogramm volt, ami közel harmincszor nagyobb a szántóföldön elért 3,3 kilogrammnál.
Az energiaigény árnyoldalai
A tudósok hagyományos gazdálkodással szemben felhozott legfőbb érvei között a jelentős dízelfelhasználás szerepel. A szállítás kibocsátása számottevő – főként Spanyolországból. Mégis, a vertikális farm nagyobb környezeti hatással jár, és a teljes emisszióját az energiafelhasználás emeli meg.
„A vertikális gazdálkodásnak megvan a lehetősége, hogy átalakítsa az élelmiszer-ellátás biztonságát az Egyesült Királyságban, különösen mivel a klímaváltozás és az időszakos aszály egyre nagyobb terhet ró a hagyományos mezőgazdaságra” – vetette fel Michael Gargaro, a Surrey Egyetem kutatója.
„Bár ez a technológia sokkal magasabb hozamot és alacsonyabb vízfelhasználást eredményezhet, jelenleg nagyobb a szén-dioxid-kibocsátása.”
A tudós szerint a következő fontos kihívás az, hogy „a vertikális gazdálkodást energiahatékonyabbá tegyük”. Ehhez az kell, hogy a korszerű gazdálkodási forma jobban kapcsolódjon a megújuló rendszerekhez, mert ezzel valóban fenntartható megoldássá válik.
A gazdálkodás kibocsátásának fő forrásai
A kutatás feltárta, hogy melyek lehetnek a salátatermelés „forró pontjai”, vagyis legnagyobb emissziós forrásai. A vertikális farmnál egyértelműen az elektromos áram jelentette a legnagyobb tényezőt, ám a lista következő helyezettje már nem volt ennyire nyilvánvaló.
Mint kiderült, a juta rostszálas dugók – amelyeket talaj helyett használnak a vertikális farmokon – szintén nagyon jelentős mértékben járultak hozzá a kibocsátáshoz.
A tudósok arra jutottak, hogy ha alternatív anyagokra, például kókuszrostokra cserélnék a juta dugókat, akkor a vertikális farmok területigénye több mint 95 százalékkal csökkenne.
„Az új vertikális farmtechnológiai fejlesztések lehetővé tették, hogy egész évben friss élelmiszert biztosítsunk, miközben földterületet szabadítunk fel helyreállításra, például tőzeglápok és erdők számára – fogalmazott a kutatásról szóló közleményben Zoe Harris, a Surrey Egyetem igazgatója. – Ahhoz azonban, hogy valóban versenyképesek legyenek a földeken termesztett növényekkel, a vertikális farmoknak csökkenteniük kell az energiafelhasználásukat, és újra kell gondolniuk az általuk használt anyagokat.”
Címlapkép: Tasha Kostyuk / Unsplash
