Végre hatékony megoldás született a hungarocell újrahasznosítására

Az új eljárás rendkívül energiatakarékossá is teszi a ma még szinte száz százalékban szeméttelepekre kerülő, környezetszennyező csomagolóanyag újrahasznosítását.

Vegyészmérnökök egy csoportja olyan új eljárást dolgozott ki a komoly környezetvédelmi kihívásokat okozó hungarocell (polisztirol) lebontására, ami az első gyakorlati megoldás lehet az általánosan használt műanyag újrafelhasználására. Az angol Bath-i Egyetem és az amerikai Worcester Politechnológiai Intézet kutatói által kifejlesztett módszer életképes és energiahatékony eljárás révén ígéri az újrahasznosítás átalakítását.

A tudósok pirolízises eljárást mutattak be a polisztirol alapvető alkotóelemekre történő lebontására. A technika nem egyszerűen ígéretes, hiszen amellett, hogy növeli az újrahasznosítás hatékonyságát, még költség- és energiahatékonynak is bizonyul.

„A kémiai újrahasznosítási technikák jelenleg nagy hangsúlyt kapnak a vegyészmérnöki szakmában, mivel sürgető szükség van költség- és energiahatékony módszerekre a műanyagok elsődleges építőelemeire való lebontására – magyarázta Dr. Bernardo Castro-Dominguez, a Bath-i Egyetem vezető oktatója. – Jelenleg a polisztirol kevesebb mint öt százalékát hasznosítják újra, pedig a munkánk azt mutatja, hogy a ma használt polisztirol akár 60 százaléka is helyettesíthető lenne kémiailag újrahasznosított sztirollal.”

A pirolízis egy olyan folyamat, amelynek során a polisztirolt oxigénmentes környezetben rendkívül magas hőmérsékletnek teszik ki. Ez megakadályozza a gyulladást, és helyette olyan monomerekre bontja a polisztirolt, amelyeket aztán megtisztíthatnak és új polisztirolt alkothatnak belőlük. Egy kilogramm előállításához kevesebb mint 10 megajoule energiára van szükség, ami egy átlagos mikrohullámú sütő 30 perces működtetésével egyenértékű.

Miért jobb ez a hungarocell feldolgozására, mint más eljárások?

A polisztirol újrahasznosításának hagyományos módszerei hevítéssel járnak, ami idővel lebontja az anyagot, és veszélyezteti annak szilárdságát, rugalmasságát. A polisztirol logisztikai kihívásokat is jelent: a magas szállítási költségei miatt erősen korlátozott az elfogadottsága az újrahasznosító létesítményekben – éppen ezért a felhasznált (óriási) mennyiségének csak elenyésző részét hasznosítják újra.

Az új eljárás egy pirolízisreaktorból, egy hőcserélőből és két desztillációs oszlopból áll. Ezek a komponensek együttesen bontják a polisztirolt „monomer minőségű” sztirolra, amelyből új polisztirolt, valamint könnyű és nehéz kőolajszerű melléktermékeket lehet előállítani. Utóbbiak szintén újra felhasználhatók. A módszer hatékonysága figyelemre méltó, hiszen a hozam 60 százalékos, ami azt jelenti, hogy egy kilogramm használt polisztirolból körülbelül 600 gramm 99 százalékos tisztaságú, monomer minőségű sztirol nyerhető vissza, majd használható fel új polisztirol előállítására.

A módszer környezetvédelmi előnyei jelentősek – emelik ki a kutatók, megjegyezve, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének költsége a folyamatban kb. 1,5 dollár (540 forint) tonnánként. Ez lényegesen alacsonyabb, mint számos más, ma is alkalmazott újrahasznosítási módszeré.

Főoldali kép: PROAKTIVdirekt